Napfényes  Tunézia

Az útikönyvek szerint Tunéziába legérdemesebb szeptember és január között kirándulni, mert ilyenkor már nincs nagy forróság, de az európai utazóknak még kellemesen meleg az idő. Mi Monastirban szállunk le a repülőgépről, hogy majd a part mentén, északon egészen Nabeulig haladva fedezzük fel a tengerpartot.

Kilépve a terminálból a kora télből a kései nyárba csöppenünk, így azonnal megszabadulunk a télikabátoktól, a gyönyörű napsütésben a hőmérő 20 fokot mutat. Később főleg észak felé haladva, ahol nyáron is néhány fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, megízleljük az időjárás változékonyságát és az erős tengerparti szélből, a hatalmas sötét fellegekből és az esőből is ízelítőt kapunk. Ez az esős évszak, itt azonban a felhő hamar tovaszáll, az eső, ahogy elered, úgy gyorsan abba is marad. Az ég és a tenger színe naponta és napszakonként más és más kékben játszik.

Most Sousse-ba, a Tour Kalef szállodába tartunk, hogy a frissen megnyílt Thalasso centrumot kipróbáljuk. Szobánkba strandtáska, strandpapucs és köntös vár minket. Van igazi török gőz, hagyományos finn szauna, jakuzzi, a nagy kerek medencében pedig hát- és nyakmasszírozó vízsugár, de nekem legjobban a Kneipp-medence tetszik. A kanyargó folyosók egyik fele meleg, másik fele hideg vízzel van feltöltve, helyenként nagyobb kövekkel kirakva, oldalról meleg, szemből és hátulról pedig hidegvíz áramlik, attól függően, hogy merre haladunk. A parton a „Kneipp mester” irányítja a húsz perces programot, diktálja, hogy melyikben hány kört kell megtenni, mikor menjünk előre, mikor hátra. A később csatlakozók sem tévesztik meg, pontosan tudja ki hol tart éppen. A kellemes ellazulás után egy rövid pihenő majd vacsora következik, ahol a férfiak nagy örömére hastáncosnők szórakoztatják a társaságot.

Reggeli után délnek indulunk, Mahdiába. Ennek a kis halászfalunak sikerült mind a mai napig megőriznie régi hangulatát, ma is csak egy főutcája van, és nincsenek turistacsalogató látványosságok. Itt végre igazi bepillantást nyerhetünk az arab világba, amikor este ellátogatunk a helyi kocsmába. Habár kísérőm is van, két méternél közelebb nem merészkedünk a férfiak uralta pult elé, ahol a tolongó, zsibongó áradat európai szem számára átláthatatlan logikával közelíti meg a ráccsal elválasztott söntést. A látszat csal, a veszekedésnek tűnő kiabálás és lökdösődés csupán egy békés esti italozás megszokott jelenetei.

Mahdiából újra északra indulunk, vissza Monastirba, ahol Bourgiba mauzóleumát látogatjuk meg. Bourgiba, a független Tunézia első elnöke a múlt század elejétől ádáz harcot folytatott a gyarmatosító franciák ellen, francia börtönbe is került, ahonnan csak a II. világháború után térhetett haza, s még tíz év küzdelembe kerül, míg 1956-ban kikiálthatták a független Tunéziai Köztársaságot. Bourgiba első lépése, hogy megszüntetette az iszlám törvénykezést, és bevezetette a római jogot, kötelezővé tette a 12 osztályos általános iskolát, megszüntetette a többnejűséget, szavazati jogot biztosított a nőknek, akik ma már tanulhatnak, dolgozhatnak, és megtiltotta a csador viselését. Napjainkban a legtehetségesebb tunéziai nők ösztöndíjjal külföldi egyetemeken is tanulhatnak. Az egykori elnök olyannyira hatásos beszédeket intézett népéhez, hogy ma legszebb mondatai mauzóleumának falát díszítik. A pálmafákkal szegélyezett sétány végében két minaret között áll a kupolás mauzóleum, belseje csupa arany és ragyogás, ennek közepén áll a kő síremlék, mögötte személyes tárgyai, az oldalsó fülkékben a hozzátartozók sírjai helyezkednek el.

Félidőhöz érkeztünk, ideje megpihenni, ezért Tunisz felé vesszük az irányt, amelynek neve a pihenőhely szóból ered. A francia kapun átlépve az egykori gyarmatosítok városrészébe jutunk, ahol az épületek ma is a francia uralomra emlékeztetnek, központban a Szent Vince katedrálissal. Tunisz ma pezsgő nagyváros, az ország lakosságnak több mint a tíz százaléka itt él. Kiérve a francia negyedből a Medina bejáratánál találjuk magunkat. A bazár szűk sikátorai között könnyű eltévedni, pedig a számunkra labirintusnak tűnő Medina felépítése szigorú logika szerint épült. Középpontjában van a mecset, amit sugárutak vesznek körbe. A mecsethez legközelebb található a könyvtár, a korán iskola, amiket az előkelőségek háza követ. Ezután jönnek a bazárok, amik mesterségek szerint sorakoznak egymás mellett, ezeknek a szélén húzódnak a szukok, vagyis az élelmiszer piacok. Végül kívülre szorultak az idegenek, a keresztények és a zsidók elárusító helyei.

A bazárokban természetesen, akár csak Törökországban, alkudni kötelező, itt azonban kissé durvább, kevésbé színjáték jellegű, mint a törököknél. Megtörtént, hogy valakihez az alku hevében hozzávágták a sálat, amit szerintük túl olcsón akart elhozni.
A sikeres alkudozások után a múlt emlékeihez zarándokolunk, Karthágóba megyünk. A föníciaiak ókori fővárosának szépségét és gazdagságát a rómaiak mindig irigyelték, s végül Cato ki is mondja, Karthágónak pusztulnia kell. Így időszámításunk előtt 142-ben a várost felégetik, földjét sóval szórják fel és megtiltják, hogy 100 évig bárki is a földjére lépjen. A romjaiban is fenséges egykori fürdőépület között sétálva, ha a pusztítást nem is, de az egykori féltékenységet megértjük.

Innen úti célunk legészakibb pontjába, Nabeulba indulunk, kellemes klímája miatt itt található az elnök nyári rezidenciája is. A hangulatos városka mozaikjairól híres, itt készítik a legszebb kerámiákat, a bazárban szinte nincs két egyforma darab és szívfájdítóan nehéz itt hagyni őket. Nem véletlen, hogy főterét is egy gyönyörű mozaik mintás váza díszíti. Eltekintve a fővárostól, számomra Nabeul tűnik a legmozgalmasabb helynek, este mindenki az utcán van, nők, férfiak sétálgatnak vegyesen, csevegnek, igaz a kávéházakban csak férfiak ülnek.

S, a kör bezárul, visszatérünk a kiindulási ponthoz Sousse-ba, hogy hazaindulás előtt még két napot élvezzük a meleg napsütést. A medence mellett és a tengerparton délelőtt 11 és délután 3 óra között napozni és fürödni is lehet, sőt ha nem figyelünk rá, akár le is éghetünk. Még átlátogatunk Port El Kantaoui kikötőjébe, ahol a kávéházban fenyőmagos mentateát iszunk, csoportunk néhány tagja pedig kipróbálja az almás sisát, vagyis a vízipipát. Mire kijövünk ránk esteledik, így megcsodálhatjuk a különféle színekben pompázó szökőkutat is. Vacsora után idegenvezetőnk elvisz bennünket Sousse legjobb diszkójába, ahol éjjel 1 óráig salsa zenére táncolhatunk, majd jöhet a szokásos hajnalba nyúló bulizás közösen a helyiekkel.

A hazaindulás kicsit húzós, hajnali négykor csönget a telefonos ébresztő, habár vannak olyanok is a csapatban, akik erre a kis időre már le se feküdtek, mindenesetre a napfelkeltében már a repülőtéren gyönyörködünk. Csomagjainkban ajándékok és egy kis meleg, nem is eredménytelenül, érkezésünk tiszteletére napsütéses idővel fogad minket Budapest.